Az utóbbi időben abszólut nem vagyok vidám hétköznaponként, a napjaim egyre inkább egy robotéra hasonlítanak. Felkelek,dolgozom, hazamegyek... sarkított? Igen.. de tényleg ez a helyzet, néha feldereng elöttem egy cél amit első munkanapom óta hajtok...és hogy mi ez ? A bizonyítás, elismerés érzése... sajnos ezek egyre halványabbak.
Nem érzem azt, hogy bármennyire is teperek annak valóban lenne értelme.
A cégnek abszólut nem fontos a motiváció, a pénz egy dolog... de nem mindig az a minden...sőt...
Tudom ez az írás is negatív, de egyszerűen így érzek. Lehet, hogy a gondolkodásommal van a baj? Vagy egyszerűen csak magányos vagyok? Nem tudom... és néha hiába is próbálom megérteni nem megy.
Minden héten a péntekért sovárgok, amikor barátaimmal lehetek.
Remélem hogy a jövő nem az elszakadást rejti és még sok-sok évig ott leszünk egymásnak és támogatjuk egymást mindenben....ismét igaz a mondás
"Nem az számít, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben"....