Vannak napok, vannak pillanatok amikor abszolut nincs jó kedve az embernek. Ki ne ébredt volna tök rossz hangulatban. Bármi okozhatja ezt, egy csalódás, egy viszga, egy fiu, egy lány, egy szülő, egy gyerek. Ilyenkor még jobban megérezzük az összes több ember hatását irányunkban. Milyen rossz, ha ilyen esetekben olyanokkal dumálunk akik szintén rosszul érzik magukat. Néha jól esik, illetve mindig jól esik másokat mosolyogni látni. Jókedvűen önfeledten szórakozni, jáccani látni. Lehet ezért is annyira jó a nyár, jó a szépidő. Sokkal több a mosolygós arc, a boldogság. Csoportos lény az ember, még akik egyedül is vannak és mondják nem kell senki, az is igényli más társaságár. Haverok, barátok, család? Ez mozgat mindent? Enélkül is lenne élet?.. nem hiszem.