Felébredsz. Késő délelőtt. Tompának érzed magad, semmi sem stimmel, fel kéne kelni, de visszanyomod az órát. Csak még 10 percet.. Nagy nehezen felvakarod magad a párnáról, a tükörben egy idegen arc néz vissza, de már kezded megszokni. Kávé cigi, kaja semmi. Egyre szarabbul vagy. Délután talán ráveszed magad valami evésre, de legszívesebben csak nikotinon élnél. Fél napod elmegy a faszkodással. CSomó dolgod van, de inkább facebookon nézegeted kivel mi történt, a régi szerelmed összejött-e valakivel, vagy miket írogat ki, próbálod kitalálni mi lehet vele, de már csak megszokásból. Megváltozott. Ő is, ahogy te is.. Kezded érezni a feszültséget. Valahol mélyen indul, igazából okot nem találsz rá, de egyre idegesebb vagy, szar a közérzeted, fizikailag is kezdesz lepusztulni.. Lassan este lesz, fáradt vagy, de hív az éjszaka. Menned kell, valami hajt belül. Keresel valamit, tudod h nem találod meg, de menned kell. A buszon már szétbasz az ideg, gyűlölöd az embereket.. Eszedbejut milyen volt "régen", mosolyogtál, örültél az életnek. Mára már csak az emlék van meg, és az, hogy hiányzik. Ökölbeszorított kézzel mész be az éjjelnappaliba, cigi kell és valami alkohol.. Kijössz, már nem látsz az idegtől, elsétálsz a gödör széléhez, keresel egy kevésbé szutykos helyet és leülsz. Rágyújtasz, kezded érezni hogy élsz. Kibontod a sört, kortyolsz párat, és érzed h kezdesz megnyugodni. Ahogy egyre többet iszol, egyre nyugodtabb vagy, fél órán belül embernek érzed magad. Miközben bontod a következőt rájössz: függsz. És még többet iszol, hogy elfelejtsd...