Na ez az amit szeretnénk, már legalábbis a legtöbb szingli pasi. Van aki bevallja van aki nem, de legbelül mindenki szeretne ismerkedni. Ez ugye egy érdekes, és önmagában is megálló téma. Az hogy írok róla természetesen nem jelenti azt, hogy nagyon sikeres lennék ebben, és hogy ismerném az összes fortélyt. Nem hozzáértő szemmel közelítem meg az egészet, az írás az én személyes véleményemet tükrözi, de nem használható fel ellenem semmilyen vitában.:)
    Két féle képpen közelítheted meg az egész szingli életet. Vagy  foglalkozol a dologgal és lépéseket teszel hogy változás legyen. Vagy leszarod az egészet, és várod hogy történjen valami. Na mind a kettőnek megvannak a maga szépségei. De mégis mi az amit tehetsz érte? Nyomulhatsz, állandóan próbálkozhatsz, idegeskedhetsz rajta. Számomra ezek nem szimpatikus módszerek, leginkább a lányok se tudják mit várnak el egy sráctól. Ennek az egésznek a hátterében persze az áll, hogy nekünk fiúknak kell udvarolni. Jön is a csajoktól erre a mondatra a nagy bólogatás, meg igenlés. Na de ehhez az kéne, hogy hagyják is hogy udvarolj. De általában már azelőtt tudják hogy akarnak-e járni veled hogy belekezdenél az egész procedúrába, leginkább nem ismerkedni akarnak, hanem azt megismerni akit kinéztek maguknak.
A továbbra kattintva meg ott a véleményem.


Hol?

    Tegyük fel, hogy azt választom, hogy szeretnék ismerkedni. Mégis milyen lehetőségeim vannak?
 - Vannak már kialakult hobbiam, ahol valószínűleg már ismerem a hasonló dolgot űző embereket. Ide persze bármikor becsatlakozhat valaki említésre méltó, de ezt a várakozáson kívül nem hinném hogy tudod siettetni.
 - Szórakozohely, bullshit. Sosem gondoltam komolyan, hogy ilyen helyen lehet kultúrált formában ismerkedni. Persze a szükség nagy úr ezért ne zárjuk ki ezt a lehetőséget se. Többnyire persze itt is a csajokkal van a baj. (Most persze a józanokról beszélek) Néha olyan érzésem van, hogy elég gyorsan elítélnek a csajok. Nem táncolnak, nem beszélgetnek, nekik könnyű ők diktálnak. Szó sincs kérem itt se semmiféle ismerkedésről, a  csaj már tudja kit szeretne.
 - Haverjaim haverjai. Szép is lenne, talán még műküdhetne is. Kár hogy mindenki tele van csaj ismerősökkel és még be is mutatja őket... SE. Kényelmes is szép is jó is, bárcsak.. de úgyse..
 - Bárhol máshol, busz, suli, munkahely. Munkahely: asszem ez még viccnek is rossz (info).  Suli:  ez egy normális alternativa lehetne, főleg mert itt is max azokat ismerem akikkel együtt járok órára. Mindenki rohan, nem gondolom hogy van olyan lány akivel két óra között lehetne normálisan beszélgetni. Ez most persze nem a gimiről szól, de pedofilok se vagyunk.

Alternatív lehetőségek

    Visszatértem örök témámhoz, msn, chat, temető. Sokaknak működik, régen én is próbálkoztam. Mostanra már kinőttem ebből, lehet ez is csak amiatt van megtanultam leszarni az egészet. Személytelen, persze ezt már tudjátok. Most komolyan kell ennél több negatívum? Ahogy okos barátom szokta volt mondani fél óra személyes beszélgetés alatt többet megtudsz valakiről. Nem teljesen igaz ez? Mér rohadjak még ezért is a gép előtt. Mondta már nekem lány amikor elkértem a számát, hogy az emailcímét megadja. Fuck you... hard. Quit MSN, get a life.

Konklúzió   

    Gusztustalan ez a szó, írhattam volna inkább összegzést.. na mindegy. Már megint megdorgálnak, mert túl hosszan írok. Ahhoz hogy megtaláljak valakit, akiről egy ideig azt hihetem hogy az igazi, és később valami ordenáré nagy baromság miatt szakíthassak vele ahhoz előszőr meg kéne ezt a valakit ismerni. Ez irányban további lépést nem igazán tudok tenni annak fényében, hogy a csajok hogyan viszonyulnak ezekhez a dolgokhoz. Miért kérdezi tőle több ember is hogy hogyhogy nincs barátnőm? Erre egyszerű a válasz, azért mert ostobák a lányok, nem fogom lejjebb adni az igényeimet, mint azt sokan csinálják. Csak hogy legyen valakim nem kell senki, ahhoz hogy legyen valakim kéne valaki. Ismerkedni kéne, ha hagynák. Udvarolni kéne, ha lenne kinek. Kretén világban élünk.. msnezek tovább.